A fiam 7 éves kora óta focizik. Most 15 éves. Ez év júliusában, a felkészülés második hetében egy csúnya szabálytalanságot követően eltört a jobb lábközépcsontja. Nagyon megijedtünk, hogy mi lesz, miként tudja majd folytatni a focit. Ennek hatására elkezdtem kutakodni focis témákban az interneten.
Így találtam rá Lázár Palira a volt kiváló NB 1-es és válogatott labdarúgóra valamint internetes oldalára az LP KEY-re. Többszöri levélváltást követően személyesen is találkoztunk vele. Segített a rehabilitációs kezelésben és ezzel párhuzamosan a fiam elkezdte azt a programot melyet Pali és csapata dolgozott ki, hogy minél előbb vissza nyerje a formáját majd ezután pedig tovább haladjon a fejlődés útján. A fiam az elmúlt 2-3 évben több élvonalbeli egyesületnél megfordult próbajátékokon és kiválasztókon ahol nagyon meg voltak vele elégedve és azt mondták nincs semmi féle lemaradása a többiekhez képest de egyenlőre nem tudnak neki játéklehetőséget biztosítani. Nem a tehetségén múlott, hogy nem sikerült. Valami plusz hiányzott de nem tudtuk mi az. Pali mikor elbeszélgetett vele azután egyből úgy döntött, hogy szeretne részt venni a képzésben.
Ez egyenlőre egy 3 hónapos program. Nagyon hamar vissza nyerte a formáját hiszen Pali és csapata egy olyan tervet is készített melyet már a rehabilitációs időszakban fokozatosan elkezdett. Futások, konditermi edzések stb. Ezt követte az a 3 hónapos terv melynek most a felénél tart. Jelentős fejlődés tapasztalható mind technikailag mind mentálisan és erőnlétileg is. Nagy hangsúlyt fektetnek a regenerációra is ezért ezzel kapcsolatos feladatok is vannak. Itt is nagy előrelépés látszik, hiszen a képzés alatt sokkal több feladat van mint az előtt mikor csak az egyesületi edzések voltak. Pali nagyon hamar egy hullámhosszra került a fiammal. Pedig egy kamaszról van szó akivel szerintem nem könnyű.
A mi nap épp azt beszéltük a feleségemmel látva ezt a jelentős előrelépést, hogy ha idáig ennyit fejlődött akkor mi lesz később. Nagyon örülünk, hogy rá találtunk Palira és azt gondolom ez nem véletlen. Nekünk találkoznunk kellett! A fiam már most mondja, hogy 3 hónap után tovább folytatná ha lehet. Nekem meg mint szülőnek pedig az a feladatom, hogy támogassam amennyire tőlem telik, hogy elérje a céljait. Nagyon remélem sikerülni fog neki és következő lépésnek meg lesz az áttörés ami kell egy nívósabb egyesületben való jutáshoz.
F. Tamás és Ádi