Mi csak egy dolgot kértünk az apukától, hogy foglalja már össze, hogy milyennek érezte azt a fél éves „munkánkat” amit együtt csináltunk, és csak az őszinte véleményt kértük, semmi mást! Viszont álmunkban sem gondoltuk volna, hogy ilyen részletes és „érzelemdús” üzenetet fogunk kapni tőle!
” Sportoló szülőként nincs is annál jobb és felemelőbb érzés, amikor a saját gyermeked is ugyanazt a sportágat választja, amiért te is rajongsz, a LABDARÚGÁST. Innentől fogva van egy még erősebb kapocs köztem és a fiam között, ami összeköt minket. Amikor vinned kell edzésre, meccsre azt nagyon szívesen teszed, hiszen azon kívül, hogy nézheted, saját gyereked fejlődését még élvezed is.
Azok a közös pillanatok, napok, amikor edzések vagy éppen meccsek után arról faggatnak, hogy milyen voltam, mit csináltam jól vagy éppen rosszul, sosem lehet elfelejteni. Itt szeretném megemlíteni magam védelmében, hogy 20 évig versenyszerűen futballoztam, utána edzősködtem (gyerekekkel) elvégezve az edzői tanfolyamot is. Ebből kifolyólag gondoltam, hogy egy 6-12 éves gyereket el tudok látni megfelelő tanácsokkal egy adott helyzetben.
Persze az idő telik, a gyerek érik, észre sem veszem, hogy mindjárt felnő! Az apa iránti tisztelet, odafigyelés az atyai tanácsok hangjai elhalványulnak. Nagyon könnyű másoknak tanácsokat osztogatni külső szemlélőként, de a saját gyerekeddel már nem ez a helyzet. Eljött az a pillanat, amikor már úgy éreztem, innen én kevés vagyok. Mondhatok bármit bárhogyan, már csak átnéznek rajtam. Nincs gond csak nehéz elfogadni, de el kell.
Eljön az a pillanat, amit egyik szülő sem vár, kirepül a fészekből a biztonságot adó otthonból 13 évesen, hogy álmait megpróbálja megvalósítani. 200 km-re az otthontól kezd ismerkedni a világgal teljesen magára hagyatkozva. Új város, tanárok, edzők és csapat fogadja. Ez alatt a 3 év alatt, van mindenféle időszak. Mély gödör és mennyország! Apa nagyon távol van, akivel lehetne egy jót beszélgetni, aki ha nem is tudja megoldani a problémákat, de legalább meghallgat.
Ezekben az időszakokban jött nálunk a képbe Lázár Pál és szemlélete.
Aki átvette a szülő a testvér a barát, szerepet, ő lett a fiam MENTORA!!!
Pali egy abszolút hiteles személy a sportolók számára, hiszen maga is az volt. Hatszor húzhatta magára ebben a sportágban a címeres mezt, mellette kipróbálta magát külföldön is. Ha valakire fel lehet nézni, akkor az Ő. Ezt észrevettem nagyon hamar a fiamon is. Újra csillogó tekintettel néz valakire, issza a szavait tanulni akar tőle. Apaként csak irigykedtem, hogy átvették a szerepemet, de közben boldog is voltam, mert tudtam a lehető legjobb kezekben van. Ha mély a gödör ott van neki Pali, ha az egekben jár, ott van neki Pali aki mindig tudja mit és mikor kell mondani, vagy éppen mit kell tenni az adott helyzetben, hogy az előrébb vigye.
Egy olyan nexus alakult ki a fiam és Pali közt, amit csak nagyon kevesen tudnak elérni, pláne hogy azért a korkülönbség sem elhanyagolható köztük. Palira mindig számíthatott a fiam, és ez nekem boldogságot okozott, még akkor is, hogyha tudtam olyan dolgokat is megoszt vele, amit velem már nem.
Ma már Hollandiában focizik 16 évesen, de az ide vezető út igen hosszú és viszontagságos volt. Pali segítsége nélkül nem hiszem, hogy eljutottunk volna idáig. Megerősödtünk, mentálisan, megannyi krízishelyzetet megoldva közösen! „
Hiszem, hogy véletlenek nincsenek. Nekem, a családomnak és a fiamnak találkoznunk kellett veled Pali!
Köszönünk MINDENT!!!