Történetünk
Ismerd meg a történetünket, hogy hogyan is jött létre a Lazar Project.
Üdvözöllek, Lázár Pál vagyok, a Lazar Project alapítója.
Elmesélem, hogy miképpen jutottam el idáig, hogy létrejött a Lazar Project – Utánpótlás Fejlesztő, ahol már több, mint 10 sportágból érkeznek hozzánk utánpótlás sportolók.
A történetet nagyon messziről kezdem, de így lesz kerek számotokra. 🙂
Évekkel ezelőtt elváltak útjaink a gyermekeim édesanyjával.
Vagyis majdnem minden út, mert a gyermekeink nevelése mindig közös út marad.
Szülőként mindketten szem előtt tartottuk azt, hogy a gyerekeinknek édesanyára és édesapára ugyanúgy szüksége van.
2017 januárjában jelentettem be visszavonulásomat még Diósgyőr játékosként, mivel ott azt éreztem, hogy nem tudnék olyan szinten a futballra koncentrálni, amilyen szinten egy élvonalbeli klub, egyesület, és a csapattársaim valójában megérdemelnék, valamint, hogy én is a tükörbe tudjak nézni.
2017 júliusa körül viszont úgy éreztem, hogy „jó irányba haladnak“ a dolgok, mentálisan is olyan állapotban voltam, hogy maximálisan tudtam a futballra koncentrálni, és így visszatértem a Mezőkövesd játékosaként az első osztályba.
Hálás vagyok annak, hogy rövid időn belül csapatkapitány lettem, és hogy testvéremmel együtt szerepelhettem egy klubban.
Viszont tudjuk milyen az élsportolók élete, olykor gyorsan történnek az események, és úgy alakult, hogy közös megegyezéssel szerződést bontottunk 2018 augusztusában.
Nem volt ezzel semmi probléma, mivel Kuttor Attila személyében egy nagyon korrekt embert ismertem meg (nem mellesleg egy nagyon jó edzőt is), leültünk beszélni, és közösen így döntöttünk, kizárólag szakmai okok miatt.
Ezután fontos volt számomra, hogy Budapesten tudjak egy olyan csapatba szerződni, ahol tudtam volna azon elvek alapján élni, amit anno kijelöltem, vagyis ahol a fókuszom a „gyermekeim közelségén“ volt.
Két klubbal nagyon közel álltunk a megállapodásig, de nem sikerült végül megegyezni, Nb2-be pedig nem szerettem volna igazolni.
Lehetőségem első osztályba csak Budapesttől kb. 200km-re lett volna. Itt döntéshelyzet előtt álltam.
Folytatom a labdarúgást vidéken, és akkor (csak) hetente-kéthetente egy hétvégi napon láthatom gyermekeimet, amikor szünnap van.
Így viszont a gyermekeim nem fognak úgy „ismerni“, és úgy apaként tekinteni rám, ahogyan én azt szeretném.
Teljesen abbahagyom a profi labdarúgást, és maradok Budapesten.
Viszont akkor a gyermekeim a helyzethez képest „igazán tudni fogják ki vagyok, milyen apa és ember vagyok, és hogy mennyire szeretem őket“ (mert tudtam hogy tenni fogok érte, hogy ez így is legyen).
Így jutottam el oda, hogy 30 évesen végleg befejeztem pályafutásomat.
3-4 év távlatából azt tudom mondani, hogy életem legjobb döntésének bizonyult ez a karrieremmel kapcsolatban, mivel a gyermekeimmel nagyon-nagyon jó viszonyban vagyunk. Sőőt. 🙂
Ez volt mindig is a célom, nyilván a „körülmények változtak“, de ebből kellett kihoznom a legtöbbet, így tudtam maximálisan belenézni a tükörbe apaként is.
Az, hogy most ugyanannyi időt vannak a gyerekek az anyukájánál és nálam is, véleményünk szerint a legjobb dolog, ami történhetett számukra (és látszik, hogy boldogok).
Sok szülőnek el szoktam mondani, hogy nem tudhatod mi lesz a gyermeked életútja.
Ne láss bele az élsportba többet, mint ami. Az sem biztos, hogy profi élsportoló válik belőle.
Fogadd el azt is, hogy lehet alsóbb osztályban fog játszani, viszont lesz egy gyönyörű családja, sikeres vállalkozással, és boldog lesz úgy is. Nem tudhatod. Minden út más és más.
Lényeg, hogy legyen boldog és kiegyensúlyozott ember.
Ki gondolta volna ezt rólam is, amikor 22-23 évesen válogatottban szerepeltem, majd külföldön játszottam, hogy 30 évesen már nem focizok?!
Valószínűleg senki.
A karrierem alatt nagyon sok mindent megtapasztaltam, és azt éreztem, hogy sokkal több mindent lehetne kihozni a gyerekekből, ha megfelelő módon segítenének nekik.
Sok olyan sportolóról is tudok, akiknek hatalmas jövőt jósoltak, de mégsem tudták beváltani a hozzájuk fűzött reményeket, valamint volt olyan is, aki abbahagyta az élsportot, mert nem kapott megfelelő segítséget.
Túl sok karrier vett negatív irányt már, és fejembe vettem, hogy nem fogom hagyni, hogy elkallódjanak a tehetséges, céltudatos sportolók.
Így 2020. január 6-án létrehoztam csapatunkat, programunkat.
Most azt érzem, hogy az életem nagyon jó irányba halad minden téren, és nem mellesleg sok-sok sportágból rengeteg fiatalnak segítünk hétről-hétre.
Talán ez az egész, ami történt velem, bőven hozzájárul ahhoz, hogy kifogyhatatlan energia van bennem, ha gyerekekről, ha utánpótlás fejlesztésről van szó.
Tényleg abban hiszek, hogy: