Az előző bejegyzésekben kifejtettem milyen cselekedetek, akár babonák alakulhatnak jó szokássá egy sportoló életében.
Nem mehetünk el amellett sem, milyen rossz szokások nehezíthetik meg a pályafutás menetelét, és az eredményességét.
Rossz szokás lehet:
- káromkodás
- “pofavágás”
- vállrángatás
- nassolás
- halogatás
- stb.
Ezek közül sok olyan van, amit nehezen vagy egyáltalán nem vesz észre a sportoló.
Sokszor annyira “beépített” lehet a testbeszédébe, és akár a szöveg használatába is, hogy legtöbbször ő maga észre sem veszi, vagy éppen későn tudatosul benne, hogy ez nem volt jó lépés.
Az edzők elég érzékenyek lehetnek, a negatív non-verbális kommunikációra, illetve a testbeszédre.
Ilyen lehet, ha arcokat vág a sportoló egy feladat értékelésénél, vagy a hiba javításánál.
Az sem jó, ha ez a csapattársaira irányul. Romolhat a kohézió, számos konfliktust szül az ilyen viselkedés.
Ilyen az is, amikor megrántja a vállát, jelezve:
“engem ez nem érdekel” vagy “ez van, elrontottam…”
Ez kívülről nem mutat jól, és ráadásul még hátrányos helyzetbe is kerülhet a sportoló az edző szemében.
Sokszor előfordul, hogy ez a fajta testbeszéd egy belső harc végkimenetele, vagyis magára haragszik a sportoló, csalódott (vállrángatás), vagy dühös egy elrontott helyzet miatt, vagy akár igazságtalannak érzi a kritikát ( “pofavágás”).
Az lehet, hogy nem is tudatosan teszi mindezeket.
A káromkodás minden korosztályban csúnya és illetlen. Nyilván ez függ a sportolót körülvevő társaktól, ragadós lehet egy egy csúnya szó használata vagy épp “menő”.
De a legrosszabb, ha egymással beszélnek így a fiatalok, ami szintén konfliktushoz vezethet, ahelyett, hogy már fiatal korban a jó kommunikáció gyakorlásával tudatosítaná a másikkal, hogyan lehetne még jobban együttműködni.
A halogatás mint rossz szokás:
Mindenki a céljaiért küzd, azokhoz pedig tervek rész célok kellenek. A halogatás:
“majd holnap” “majd megcsinálom” majd…majd..
..így csak egy helyben topog az illető.
Sokszor lehet, hogy a szülői nyomásra mint egy ellenszer használják ezt, vagy a szülő amiket tud helyette megcsinál meglép… ( nyilván nem minden esetben, érdemes mélyebbre menni és megvizsgálni a célokat, a motivációt, a körülményeket)
Ezzel is abban a hitben tartva a sportolót, hogy “nem is kell annyi erőfeszítést tennem, hiszen anya elintézte”.
Nassolás:
Itt főleg az önkontroll szerepe nagy. Szintén egy cél érdekében tart egy bizonyos étrendet valaki, itt is fontos szerepe lehet a szülőknek főleg az otthon vagy kollégiumban élő fiatal sportolók esetében.
A megoldás (cél) minden esetben, hogy tudatosítja magában a sportoló, „ez egy rossz szokás – fel kellene hagynom vele”.
Ehhez a külső személyek segítsége fontos, edző, szülők és társak visszajelzései. Akik kívülről jól látják, tapasztalják ezeket a sportolón.
Hasznos lehet egy-egy videón visszanézni a nem előnyös testbeszédet (arcot is), hogy kívülről is lássa önmagát a sportoló.
Minden sport nevel és tanít is, a kommunikáció a csúnya beszéd kiiktatása szülői és edzői feladat is egyben.
Halogatás esetében érdekes feljegyzetelni miért is küzd a sportoló, mik is azok a célok, amikhez igenis meg kell tenni a lépéseket.
Nassolásnál pedig a bevásárlás, a példamutatás is fontos.
Hogyan várjam el a gyermekemtől, hogy ne egyen chipset, ha mindig van otthon, és a többiek is sokszor azt eszik?
Minden ilyen rossz szokásnál több területet tudunk megvizsgálni, amiknek az oldásával változtatható a viselkedés.
Területek, amikkel érdemes foglalkozni:
Kritika kezelése, hibakezelés, önismeret, kommunikáció/non-verbális kommunikáció, célok, motiváció, stresszkezelés stb.
A hatékony együttműködéshez, és a sikeres pályafutáshoz elengedhetetlen ezeken változtatni. (A legjobb idő ezt „megtenni” még fiatalkorban van, amikor is még nagyon jól formálható a sportoló.)
„Mindent az utánpótlásért”
Lazar Project – Sport coaching