„Minden gyermekhez megvan az út, akármelyik típusba is tartozik.
“Sok barátja van” – “Egy két társával barátkozik”
“Hangos, szeret a középpontban lenni” – “Visszahúzódó”
“Mélygondolkodású” – “Gyorsan hoz döntéseket”
“Kiáll magáért” – “Elkerüli a konfliktust”
Van, aki nyitottabb, és van, aki zárkózottabb.
Ha ezt a két típust az introvertáltat és az extrovertáltat egy skála két végpontjára helyezünk, az két szélsőség.
Közte pedig ott a „változatosság”.
Nem lehet csakis kizárólag kijelenteni egy-egy megnyilvánulás esetén, hogy a sportoló melyik típusba tartozik.
Számos teszt vizsgálja ezeket.
Előfordulhat a “vegyes” típus, ha maradunk a skálás példánknál, akkor ők ott középen helyezkednek el.
Csapatban illetve csoportba dolgozó sportolók esetében (is) nagyon fontos, ki milyen személyiség típusba tartozik.
Meghatározza, hogy miként reagálunk helyzetekre, milyen a temperamentumunk, hogyan viselkedünk vagy érzünk.
Tévhit, hogy a kifelé forduló (extrovertált) típusba tartozók sikeresebbek.
Valamint az is tévhit, hogy a befelé forduló (introvertált) emberek nem tudnak csapatban dolgozni.
Nagyon sok függ attól, hogy a sportolók edzője, felismeri-e, hogy a fiatal melyik típusba tartozik.
Valamint fontosnak tartom azt is, hogy maga a sportoló is kellően ismerje önmagát.
Ezáltal kevesebb stressz éri őt, amikor esetleg szembesül azzal, hogy ő másként érez, dönt és viselkedik mint esetleg a többség vagy mint mások.
Egy csapat attól is csapat, hogy különböző és különleges személyiségek alkotják, akik maximum “csak” hasonlóak, de nem ugyanolyanok.
A hasonlóság itt lehet, hogy egy típusba tartoznak, de nem csak ez határozza meg, ki milyen ember, vagy kiből milyen sportoló válik.
Egy pályafutás során folyamatosan a tanulás.
Megtanuljuk sportunk “csínját bínját”, de ezenkívül, megtanulunk együtt dolgozni, másokra figyelni, alkalmazkodni, viselkedni, kommunikálni.
Nem véletlen mondják, a sport nevel.
Kinevel kiváló sportembereket, akik később ezeket tovább viszik civil életükbe is.
/természetesen otthonról is “hoznak”magukkal a fiatalok mintákat, akaratlanul is eltanulnak a felnőttektől gesztusokat, viselkedéseket!/
Nem szabad elkeseredni, ha a gyermek “túl” zárkózott, vagy épp “izeg-mozog” fecseg.
Ha nem látjuk rajta azt a tüzet, amit “bezzeg” másokon igen.
Attól még ő éghet a vágytól, hogy kiadja magából a maximumot, csak másként reagál helyzetekre.
Ha azt látjuk hirtelen dönt, és gondolhatjuk magunkba, milyen “meggondolatlan”, lehetne megfontoltabb, vagy maradhatna néha csendbe.
De ő másként érzi, neki ez a “normál”.
Ne hasonlítsuk egymáshoz a fiatalokat, és magunkhoz sem (felnőttek, szülők, “nagytesó- kistesó”), hiszen mindenkiből egy van, de egy jó támogatói közeg segítségével (edzők, tanárok, szülők, stb.) teljes mértékben képesek lehetnek a jó teljesítményre, a célok elérésére.
Képesek lehetnek “sportemberré” kinőni magukat!
„A jövő példaképeit neveljük”
Elit programunk 1. eleme: Mentális felkészítés
Lazar Project – Sport coaching