Kétféle sportoló létezik, aki már volt sérült, és aki még lesz – szokták mondani.
Van kisebb bosszantó sérülés, amivel néhány napot kell kihagyni, de van komolyabb is, amivel hónapokra kiesik a munkából a sportoló.
Egyik sem könnyű, a krízist fel kell dolgozni. Érdekes görög eredetű szó ez, hiszen a jelentése: veszély és esély. Egyfajta fordulópontot hordoz magában.
Na de mi történik a sportolóban, amikor bekövetkezik a sérülés?
“Nagyon fáj! Ez nem lesz soha olyan, mint régen!”
“Biztos, hogy jó orvos vizsgált meg?”
“Holnap inkább kihagyom az edzést, úgyse tudok mit csinálni.”
“Nem merek visszaállni, félek!”
“Félek, hogy újra megsérülök!”
“Inkább abbahagyom, lehet ez egy jel?!”
Negatív gondolatok sokasága, ami elsőkörben természetes, hiszen több szakasza van a megküzdésnek.
Igyekezni kell a sportolónak is és környezetének (edző, szülők, társak), hogy ez minél hamarabb megszűnjön. A sportoló gyermekek támogatása igen fontos, ilyen helyzetekben viszont kiemelt szerepet kap.
Általában a sportoló az, aki tragikusabban látja az adott helyzetet. (és persze a szülő is érezheti magát kétségbe esve)
Szülőként a bíztatás és a közös megoldás keresése lehet kiút ebből a helyzetből, egyesületi oldalról pedig egy rehabilitációs terv lehet nagy segítség a sportoló lelki világának.
Az edzőknek (jó esetben) éreztetniük kellene, hogy Ő még mindig fontos tagja a csapatnak. Fontos még, hogy kimutassák törődésüket a sérült sportolójuk iránt.
A társaknak (jó esetben) pedig nyitottságot, és segítséget kell nyújtaniuk számára.
Többféleképpen foghatják fel a sportolók a sérüléseiket. Van akinek megnyugvás, hiszen kiesik egy kicsit a hajtásból, van akinek nagy stresszel jár és félti a pozícióját, van aki lehetőséget lát benne, hogy koncentrálhat jobban más területekre (pl.: tanulás, önfejlesztés).
Mindegyik hozzáállás természetes, mindaddig, amíg a rehabilitációt és a felépülést nem hanyagolja el.
A krízis szakaszai / Horowitz 1986/:
- Szembesülés
- Megrettenés
- Kiútkeresés
- Döntések meghozatala
- Az egyensúly helyreállítása vagy kimerülés
A sportoló szembesül a helyzettel. / szembesülés/
Megjelenik a szorongás. /megrettenés/
Megoldás keresés, új tervek/ célok bevezetése. /kiút/
Műtét, vagy kezelések igénybevétele. / döntések/
Sikeres rehabilitációs folyamat. / egyensúly/
Az 5 pont közül a legaktívabban a szülő a kiútkeresésnél, valamint a döntések meghozatalánál tud részt venni.
- A támogató közeg megteremtése, aktív kapcsolattartás a sportoló egyesületével és annak edzőivel.
- A közös probléma megoldás, a kiút tényleges felvázolása, egy újfajta “haditerv” kialakitása.
- Szeretet és hit!
Fontos kiemelnem, hogy a szülő hagyjon privát szférát a sportolónak, ne sürgesse túlzottan a dolgok alakulását, és a gyermek saját érzelmeinek a feldolgozását.
“minden rosszban van valami jó”
Igyekezzünk még ha elsőre nehéznek tűnik is megtalálni azokat a jó dolgokat. Fordítsuk a fókuszunkat a pozitív velejárókra.
…Én a hosszú pályafutásom alatt végig azt gondoltam, hogy megúszom komoly sérülés nélkül. Tévedtem. Kézilabdásként a lövő vállam sérülése igen komolynak bizonyult. Az első ijedtség után, mindent beleadva rehabilitáltam, a társaim és a családom támogatását élvezve.
(8 hónap kemény munka után, újra pályán lehettem, és bebizonyítottam mindazoknak, akik letettek már rólam, hogy igenis van kiút)
És hogy mi volt mindebben még a jó?
Kihasználtam a kicsit több időt és a lehetőségeimet, elkezdhettem egy csodálatos szakmát, ami a szenvedélyemmé vált, a Sport Coachingot.”
Lazar Project – Barján Bianka