Gyermek és edző közötti kommunikáció

“Beszélnem kéne az edzőmmel..” – “Beszélned kéne az edződdel…”

Gondolja a sportoló, és mondhatja a szülő is…

Igen eljön olykor az a helyzet, hogy oda kell állni az edző elé, és egy tudatos kommunikációval megbeszélni a problémát.

Direkt írok problémát, mert ha belegondolunk, amikor minden jó, amikor minden “megszokott” és működő képes, amikor mindkét fél jól érzi magát, akkor nem nagyon jut eszünkbe, hogy;

“ajajj most már valamit tenni kéne, most már jó lenne egy válasz, hogy megértsem mi is a helyzet velem/gyermekemmel.”

Tehát ez a beszélnem kellene érzés akkor jön elő, amikor valami nem oké.

Esetleg:

  • Kevés a játék lehetőség.
  • Hátrányosan érinti a sportolót egy-egy döntés.
  • Nem megy a beilleszkedés.
  • Beskatulyázva érzi magát a sportoló.
  • Zavarja őt esetleg az edző felé mutatott negatív hozzáállása.
  • Talán kevesebb figyelmet kap, mint más.
  • Stb.

Ahogy egyre idősebb lesz a gyermek, a szülőknek vagy családtagoknak fel kell ismerniük, most már nem ők azok, akik oda mennek az edzőhöz beszélgetni, ne adj isten számon kérni stb.

A sport nevel, fejleszt, és ez abban is megmutatkozik, hogy a sportolónak magának kell olykor ezeket a “köröket” bejárnia.

Tehát eljöhet az idő, amikor ő maga megy oda az edzőjéhez, és beszél vele.

Utáljuk. Tudom.

Nehéz lehet megszólalni egy nagy tekintélyű edzővel szemben, aki idősebb, tiszteljük őt, és hát mégiscsak ő az edző.

De vannak helyzetek, amikor ez igenis szükséges.

És, hát megkell tanulnunk, gyakorlottá kell válnunk a kommunikációban, hogy az élet bizonyos területein később tudjunk majd előrelépni.

Talán az első lépés mindig a legnehezebb ezen a téren is.

Sok kérdést kapok, hogyan kommunikáljak az edzőmmel? Mit és hogyan mondjak neki?’

Tipp ami segíthet:

Legyél asszertív, azaz kérdezz és fogalmazd meg mit érzel, mit hogyan látsz, és legyél nyitott, tartsd a szemkontaktust.

Az asszertivitás egy olyan kommunikációs stílus, amit úgy képzelhetünk el, hogy van egy mondani valónk, ami, ha magunk vagyunk jól megmondanánk neki. Ez ugye nem járható út ( asszív – agresszív stílus), ezt inkább “csomagoljuk be” és csináljunk belőle asszertívat.

Pl.:

Passzív agresszív:

“Miért nem játszok eleget a meccsen?! Bezzeg Xy mindent megtehet, ő sok lehetőséget kap, és én meg csak ülök a padon.”

Asszertívan:

“Az az érzésem egyre kevesebb játéklehetőséget kapok, és szeretnék ezen változtatni, kérlek segíts(en) benne.

Te (ön) mit javasol(sz) mit csináljak másként, hogy több lehetőséget kaphassak?”

Ugye, hogy a mondani való egy és ugyanaz. Csak kicsit finomítottunk a HOGYAN-on.

Fontosnak tartom a kommunikációt és annak fejlesztését már UP korban, hogy minél könnyebben kezelhesse a sportoló az esetleges nehezebb helyzeteket majd a pályafutásában és magánéletében egyaránt.

„A jövő példaképeit neveljük”

Elit Programunk 1. eleme: Mentál felkészítés

Lazar Project – Sport coaching