“Beszélnem kéne az edzőmmel..” – “Beszélned kéne az edződdel…”
Gondolja a sportoló, és mondhatja a szülő is…
Igen eljön olykor az a helyzet, hogy oda kell állni az edző elé, és egy tudatos kommunikációval megbeszélni a problémát.
Direkt írok problémát, mert ha belegondolunk, amikor minden jó, amikor minden “megszokott” és működő képes, amikor mindkét fél jól érzi magát, akkor nem nagyon jut eszünkbe, hogy;
“ajajj most már valamit tenni kéne, most már jó lenne egy válasz, hogy megértsem mi is a helyzet velem/gyermekemmel.”
Tehát ez a beszélnem kellene érzés akkor jön elő, amikor valami nem oké.
Esetleg:
- Kevés a játék lehetőség.
- Hátrányosan érinti a sportolót egy-egy döntés.
- Nem megy a beilleszkedés.
- Beskatulyázva érzi magát a sportoló.
- Zavarja őt esetleg az edző felé mutatott negatív hozzáállása.
- Talán kevesebb figyelmet kap, mint más.
- Stb.
Ahogy egyre idősebb lesz a gyermek, a szülőknek vagy családtagoknak fel kell ismerniük, most már nem ők azok, akik oda mennek az edzőhöz beszélgetni, ne adj isten számon kérni stb.
A sport nevel, fejleszt, és ez abban is megmutatkozik, hogy a sportolónak magának kell olykor ezeket a “köröket” bejárnia.
Tehát eljöhet az idő, amikor ő maga megy oda az edzőjéhez, és beszél vele.
Utáljuk. Tudom.
Nehéz lehet megszólalni egy nagy tekintélyű edzővel szemben, aki idősebb, tiszteljük őt, és hát mégiscsak ő az edző.
De vannak helyzetek, amikor ez igenis szükséges.
És, hát megkell tanulnunk, gyakorlottá kell válnunk a kommunikációban, hogy az élet bizonyos területein később tudjunk majd előrelépni.
Talán az első lépés mindig a legnehezebb ezen a téren is.
Sok kérdést kapok, hogyan kommunikáljak az edzőmmel? Mit és hogyan mondjak neki?’
Tipp ami segíthet:
Legyél asszertív, azaz kérdezz és fogalmazd meg mit érzel, mit hogyan látsz, és legyél nyitott, tartsd a szemkontaktust.
Az asszertivitás egy olyan kommunikációs stílus, amit úgy képzelhetünk el, hogy van egy mondani valónk, ami, ha magunk vagyunk jól megmondanánk neki. Ez ugye nem járható út ( asszív – agresszív stílus), ezt inkább “csomagoljuk be” és csináljunk belőle asszertívat.
Pl.:
Passzív agresszív:
“Miért nem játszok eleget a meccsen?! Bezzeg Xy mindent megtehet, ő sok lehetőséget kap, és én meg csak ülök a padon.”
Asszertívan:
“Az az érzésem egyre kevesebb játéklehetőséget kapok, és szeretnék ezen változtatni, kérlek segíts(en) benne.
Te (ön) mit javasol(sz) mit csináljak másként, hogy több lehetőséget kaphassak?”
Ugye, hogy a mondani való egy és ugyanaz. Csak kicsit finomítottunk a HOGYAN-on.
Fontosnak tartom a kommunikációt és annak fejlesztését már UP korban, hogy minél könnyebben kezelhesse a sportoló az esetleges nehezebb helyzeteket majd a pályafutásában és magánéletében egyaránt.
„A jövő példaképeit neveljük”
Elit Programunk 1. eleme: Mentál felkészítés
Barján Bianka – Sport coach