Az edzői hozzáállás fontossága
Elhatározta a sportoló, hogy beszél az edzőjével, de hogy kommunikáljon az edző?
Hogy kommunikálhat jól a sportolójával úgy, hogy megmaradjon a tekintélye, de mint támogató segíthessen is.
Nagyon sok verziót hallottam, láttam és átéltem már.
Nyilván vannak negatív élmények, de szerencsére léteznek pozitív tapasztalatok is.
- Meghallgat, de nem mond semmit, semmi sem változik.
- Megsem hallgat, siet, az óráját nézi, vagy el sem lehet őt “kapni” egy rövid beszélgetésre.
- Meghallgat, kérdez, javaslatot tesz, segít.
- Meghallgat, kiakad, és a helyzet változatlan marad.
Lehetne ezt még ragozni, de vagy jól sül el a sportoló szempontjából ez a beszélgetés vagy nem. Maximum marad minden úgy ahogy eddig. Nincs veszteni való.
Érdemes kommunikálni.
Fontos, hogy az edzők is belássák, hogy egy ilyen beszélgetés nem számon kérés, nem erő fitogtatás, és a tekintélyéből sem veszít, ha meghallgatja és segíteni próbál a helyzeten.
Amikor jól akarunk kommunikálni edzőként (is), érdemes belehelyezkedni a sportoló helyzetébe.
Tehát önmagunkat kívülről a másikat pedig belülről megvizsgálni. (Mit érezhet, mi zajlik le benne? – én vajon milyen képet mutatok magamról, mit látnak rajtam?)
Nagy valószínűséggel sok edző volt korábban sportoló, így sok hasonló helyzetet átélt már.
Az esetleges játékosként/versenyzőként ért negatív tapasztalást érdemes nem átvinni az edzői munkásságukba. (Bezzeg a mi korunkban…)
Ha így kommunikál(nának), akkor kevesebb lenne a félsz a fiatalokban, kevesebb lenne a csendes konfliktus vagy épp a sportolók kevesebbet őrlődnének magukban.
Néhány példa és ellenpélda
Sportoló: nem éreztem jónak a játékom, nem tudom mit csináljak?!
Edző: hm… majd lesz jobb fiam.
(Nem a legrosszabb… de semmi választ, segítséget nem adott a sportolónak az edzője)
Sportoló: zavar és rosszul esik, ha mások előtt csúnyán beszélsz velem. Pedig én próbálok kijönni ebből a rossz helyzetből.
Edző: hát én teljesen le vagyok döbbenve, hogy valakit ez lelkileg és mentálisan ennyire megvisel…
(Elég rossz…nem helyezkedett bele a sportolója helyzetébe, és a játékos helyzete semmit nem változik, mert valószínűleg (tisztelet a kivételnek) ugyanúgy fog csúnyán beszélni az edző, vagy teljesen ignorálja sportolóját.)
Sportoló: azt érzem kevesebb lehetőséget kapok, min változtassak?
Edző: igen, most xy-nak picit jobban megy, és néznem kell azt is, hogyan a legeredményesebb a csapat, de dolgozz továbbra is így, mert ha nem is kezdőként, de megadom a lehetőséget.
(Nem rossz… mert kapott választ a sportoló, tudja, hogy ez a helyzet nem tart sokáig, dolgoznia kell tovább.)
Sportoló: most tértem vissza a sérülésemből, tudsz nekem segíteni, hogy jobban visszarázódjak?
Edző: figyelembe veszem, hogy még neked sok minden új, türelmesen építünk téged, hogy mihamarabb 100%-osan segíthesd a csapatot.
(elég jó… értő figyelem, cél felvázolás, a sportoló pedig megnyugodhat nem marad le és ki semmiből)
/A példáimat igaz sztorik ihlették/
Számos módon támogathatja az edző a sportolóját, viszont azzal biztosan nem, ha nem beszél vele, nem érezteti a támogatását felé.
Ha a sportoló érti mi miért van, ha egy elakadásnál kap választ a kérdéseire, sokkal hatékonyabb lehet a közös munka, sokkal jobb teljesítményre lesz képes egy fiatal. És ez az edzőnek is jobb, nem igaz?
Mert mindenki számít egy csapatban! Mindenkire szükség van!
„A jövő példaképeit neveljük”
Elit Programunk 1. eleme: Mentális felkészítés
Lazar Project – Sport coaching