Nem mindegy, hogy milyen minőségben pótolják a gyerekek hiányosságait.
Ha a fiatalokkal egyéni vagy kiscsoportos foglalkozás keretein belül is dolgoznak, akkor sokkal nagyobb az esélye annak, hogy szintet tudnak lépni a karrierjükben.
Gondoljunk csak abba bele, hogy egy átlag csapatedzésen 15-20 gyerkőc van.
Az edző látja azt, hogy az egyik fiatalnak átvétellel vannak problémái, másiknak, lövésekkel, harmadiknak fejeléssel, negyediknek kognitív területtel, ötödiknek párharcokkal, és így tovább.
Viszont az ezeken a területeken lévő nagyobb hiányosságokat szinte biztosan nem lehet csak a csapatedzésekkel a lehető legmegfelelőbb módon pótolni.
Egyre több edzőt ismerek én is, akik mindent megtesznek azért, hogy segítsenek a gyerekeknek pótolni a kisebb-nagyobb hiányosságaikat.
Viszont nekik is korlátozott idejük és sokszor korlátozott pálya lehetőségeik vannak.
Véleményem szerint a jó gondolkodású, jó hozzáállású egyesületi edző azt mondja ilyenkor az adott gyermek szüleinek, hogy nyugodtan keressenek egy külsős csapatot, ahová tudna járni a gyerkőc egyéni képzésre, ahol pluszban tud fejlődni.
(Szomorú, hogy hallottam már olyanról is, hogy egy egyesületi edző nem szereti, nem engedélyezi /véleményem szerint legtöbbször pusztán „egóból/, hogy „más edző foglalkozzon“ a sportolójával.)
Azt gondolom minden edzőnek az az érdeke (és annak kell lennie a vezérfonalának a szakmában), hogy egy gyermekből kihozza a legjobb teljesítményt, és, hogy hozzásegítse rövid és hosszútávú céljai elérésében.
Nem hiszem, hogy létezne olyan edző, aki ne örülne annak, hogy jobb teljesítményt nyújt egy játékosa. Legyen az most ő általa elért vagy éppen más plusz segítsége általi.
Egy dolog van, amikor azt mondom, hogy visszább kell venni a plusz foglalkozásokból, és jobban átkell rendezni a heti/havi ritmust.
Van olyan amikor azt lehet látni, hogy nagyon leterhelnek egy gyermeket a sok-sok külön foglalkozások.
Sérülékenyebbé, „sűrűn betegecskévé“ válik, kiégés jeleit (motivációhiány) kezdik el tapasztalni nála.
Ez sokszor azért történik meg, mert nem jut ideje saját magára, nem marad ideje feltöltődni, kikapcsolódni..
..nem marad ideje gyermeknek maradni.
Mikor létrehoztam programunkat, köztük az egyéni képzést, sok helyen tájékozódtam, hogy hogyan dolgoznak a gyerekekkel „egyéni képzés“ címén.
Jó néhány helyen azt láttam, hogy nagycsoportos foglalkozások vannak, és egy edzőre egyszerre akár 5 – 10 – 15 sportoló is jut.
Azt azért elmondom, hogy természetesen minden labdával való edzést, játékot hasznosnak vélek egy gyermek számára, de ahhoz, hogy valójában kihozzuk belőlük technikai téren a lehető legjobbat, ahhoz, hogy a (alap)hiányosságaikat megfelelő módon tudjuk pótolni, véleményem szerint az egyéni vagy kiscsoportos foglalkozások a megoldás.
Mi az egyéni képzés részlegünket úgy hoztuk létre, hogy minden esetben egy felméréssel kezdünk, ahol az alap technikai készségeket alaposan „átvizsgáljuk“.
- Első érintés.
- Lövés.
- Ívelés
- Jobbik láb, gyengébbik láb.
- Kognitív képesség.
- Fejelés.
- Stb.
A felmérés alapján kapunk egy képet a gyermek alaptechnikai készségének szintjéről.
Ezután a 2. és 3. edzés is még teljesen egyedül történik edzőinkkel.
Majd csak ezután lehetséges az, hogy páros vagy maximum háromfős kiscsoportos foglalkozás keretein belül kezdünk el dolgozni az adott fiatallal. (Ha szeretnétek még több információhoz jutni az egyéni képzésünkről, ide kattintva megtudjátok tenni. )
Ui.
Hiszem azt, hogy az egyénre szabott fejlesztés az útja annak, hogy a gyerekekből kihozzuk a lehető legjobb teljesítményt.
Ebben megerősít engem az a sok-sok visszajelzés is, amiket kapunk tőletek szülőktől (hogy látjátok gyermeketeken a fejlődést), amiket jó néhányszor meg is osztunk veletek facebook oldalunkon. Köszönöm, hogy megbíztok bennünk!
„Nem lehet több elvesztegetett magyar fiatal“
Lázár Pál