Vannak szép eredményeink, vannak reményteli (utánpótlás) sportolóink (is) amikre lehetne alapozni.
A Lazar Project csapatát azért hoztam létre, hogy sportágtól függetlenül segítse a fiatalokat, viszont amit én a legszéleskörűbben átlátok, az a labdarúgás. 23 évig éltem benne napi szinten.
Azzal kapcsolatban azt tudom elmondani, hogy „külsőségeken“ kívül maga a „tartalom” sajnos nem sokat változott ez idő alatt.
Stagnálás
Emlékszem mikor elkezdtem sportolni egyesületi szinten, se én, se a szüleim nem kaptak sok segítséget ahhoz, hogy az edzéseken kívül mivel lehetne még tenni a fejlődésünkért, hogy mi fiatal sportolók még jobb teljesítményre legyünk képesek, de hozzá kell rakni, hogy a 2000-es évek elején még nem is állt rendelkezésre annyi információ.
Viszont mára hála a technológiai háttérnek, az egyesületeknek lehetőségük lenne fejleszteni az utánpótlás sportolókat, hogy minél többet kihozhassanak magukból, mind a karrier, mind a magánéletben egyaránt.
Viszont azt gondolom, hogy ez a hatalmas mennyiségű információ (ami éppen lehet eszköz, külön fejlesztő foglalkozás, vagy éppen egyénre szabott program) még mindig nincs olyan szinten biztosítva az egyesület részéről a sportolóknak (és szüleiknek) amivel valódi fejlődést tudnának elérni, és a hullámzó teljesítmény helyett a felnőttsportban is fenntarthatóan jól tudnának később teljesíteni.
Rengeteg pénz van most a labdarúgásban, szóval van fejlődés ?!
Tény, hogy rengeteg pénz van a magyar sportban most, legfőképpen a labdarúgásban.
Nagyon szép stadionok vannak, sok helyen szép akadémiák.
A mai utánpótlás sportolók talán már nem is tudják milyen salakos pályákon edzeni, ezáltal lehet nem is értékelik kellőképpen, hogy milyen „szerencsés“ időszakot élhetnek meg ezen a téren (is) .
Viszont ahhoz, hogy ezek az előbb említett szép stadionok (amit én külsőségeknek nevezek) megteljenek, azt kizárólag a megfelelő magyarország specifikus utánpótlás képzésen keresztül lehetne megvalósítani.
Vagyis olyan utánpótlás fejlesztő programokat, rendszereket kellene létrehozni, amikkel a fiatal sportolók számára biztosítani tudnának mindennemű fejlesztő foglalkozást, ami adna egy szilárd alapot nekik, amik által felnőttkorban is fenntarthatóan jól tudnának majd teljesíteni.
Rendszerek, fejlesztések
Először is ott kezdeném, hogy nem folytatnám azt az irányvonalat, hogy ami jelenleg történik sok esetben, hogy korosztályonként kiválasztok 3-4 embert, akiket „tehetségesnek“ vélek, és csak velük foglalkoznék.
- először is a tehetség, alázat nélkül mit sem ér egy bizonyos idő után. (ezért mentálisan is rendszeresen foglalkozni kellene velük)
- másodszor pedig rengeteg olyan sportoló van, aki éppen nem került be a „tehetséggondozó“ programba, viszont hihetetlen mértékű alázat, tisztelet és munkamorál jellemzi. Ők azok akik sok esetben később elvégzik a piszkos munkát a pályán, segítik csapattársaikat és nagymértékű mezőnymunkát végeznek ahhoz, hogy a csapatuk sikereket érjen el. Őket ugyanúgy megillet mindennemű fejlesztés.
És ha már fejlesztésekről beszélünk, valamint tehetséggondozó programról, akkor annak nem csak azt kellene tartalmaznia sok esetben, hogy van plusz egyéni képzés a kiválasztott játékosoknak.
A magyar labdarúgásba egy jó ideje több pénz ömlik, mint pl. a horvát labdarúgásba, de mégis sokkal előrébb tartanak, mint mi
Itt jön az, amit az előbb említettem, hogy magyarország specifikus képzésekre és rendszerekre lenne szükség.
Egy horvát vagy éppen szerb sportolónak a vérében van a „harc“ „küzdelem“ „soha fel nem adás“ .
Ezáltal olyan szintű mentális előnyből indul, olyan szintű motiváció, égő vágy van benne, hogy mindent megtenne azért, hogy elérje a célját.
Plusz ne felejtsük el, hogy ezekben az országokban a hiányzó professzionális egyénre szabott fejlesztéseket azért nagyon nagy mértékben pótolja az, hogy sok esetben 16-19 évesen már felnőtt első, vagy másodosztályú mérkőzéseken szerepelnek az utánpótláskorú sportolók.
Rengeteg tapasztalatot szereznek ezáltal, míg itthon a mi hasonlókorú sportolóink akik ugyanúgy nem kapják meg a fejlesztő fogalkozásokat többnyire csak az ifi csapatokban pallérozódnak.
Egyik oldalról tényleg nagyon jól néz ki az infrastruktúrális fejlesztés, viszont a rengeteg pénz sok esetben rossz kezekbe kerül.
Megtörtént eset
Az egyik magyar utánpótlás labdarúgó 12 évesen ontotta a gólokat szinte minden szezonjában.
Tele volt célokkal, motivációja magas volt.
1-2 évvel később olyan fizetést ajánlottak neki az egyik akadémiától (ahol a koncepció nyílván az hogy összegyűjtsék a lehető legjobbnak vélt játékosokat) ha aláírja a szerződést, ahol dupla annyi fizetést kaphat majd, mint amit az édesanyja keres. Elfogadták, és érdekes módon egy idő után elkezdett romlani a teljesítménye, és nem tudta a korábbi teljesítményét megismételni.
Hogyan akarjuk fenntartani a motivációját, ha már ennyi évesen ilyen pénzeket „dobálunk“ oda a magyar utánpótlás játékos(ok)nak (tisztelet a kivételnek) ?!
Míg az ugyanilyen korosztályú horvát labdarúgó küzd, harcol, hogy elérje a célját, és ezt a pénzt még felnőtt bajnokságban sem kapják meg sokszor.
(de ez csak egy kiragadott példa volt, egy motivációt befolyásoló tényezővel kapcsolatban)
Véleményem szerint a magyar emberek többsége hamar megelégszik egy átlagos szinttel. (tisztelet a kivételnek)
Sok esetben a magyar fiatalok lusták, rengeteg „dolog“ adva is van nekik, és nem sok mindenért kell megküzdeniük az életben.
Ezáltal sokuknál nincs meg a megfelelő motiváció sem, ami arra ösztökélhetné őket, hogy tegyenek meg mindent a saját karrierjük és magánéletük fejlődéséért és céljaik eléréséért. Éppen ezért kellene speciálisan foglalkozni a (kiemelt) sportolókkal (rendszeresen) mentálisan is!
Az edzők szerepe az utánpótlás fejlesztésben
Az edzői rész fontosságára mindenképpen szerettem volna kitérni. A konzultációkon sokszor kiemelem a megfelelő pedagógus edző szerepét, egy utánpótlás sportolói karrierben.
Véleményem szerint sok feltörekvő fiatal pedagógus edző van. Többükkel tartom a kapcsolatot, és az egyéni képzőnk is (a visszajelzésekre alapozva) nagyszerű pedagógiai érzékkel rendelkezik.
A baj az, hogy sokuknak nem adnak az egyesületeknél elég teret a bizonyításra, vagy éppen edzések megtartására. Teszik ezt az irigy régimódi edzők, akik azt hiszik, hogy mindent jobban tudnak és féltik a helyüket. (tisztelet a kivételnek)
Sok olyan edző is van, akiket nem engednék sportolók közelébe. Köztük azokat, akik azért lettek csak edzők, mert feltették a „karrierjük“ vége felé a kérdést, hogy: „ mit kezdjek magammal? Majd érkezett a válasz: – nem értek semmihez, csak a focihoz, ezért edző leszek“
Ami persze nem feltétlenül probléma, viszont sokan közülük, csak megélhetésként csinálják az edzősködést, és nem azért, mert élvezik azt, hogy foglalkozhatnak gyerekekkel vagy éppen később felnőttekkel. Sok olyan esetet tudok, hogy az ilyen edzők hogyan mennek a munkába, hogyan kommunikálnak az irodában, sportolókkal, milyen az attitűdjük, és milyen szinten nem akarnak fejlődni. (na őket nem engedném gyerekek közelébe)
Kiemelném azokat a pedagógus edzőket, akik mindent megtesznek azért, hogy fejlődjenek, mindent megtesznek azért, hogy a gyerekeket képezzék a legmagasabb szintbeli eléréshez. Viszont sok esetben 1-2 edző van 20-30 gyermekre, és így egyszerűen képtelenség az edzőnek egyformán fejlesztenie mindenkit.
Plusz meg kell említenem azokat az edzőket is, akik a fiatal játékosoknak egyforma játékidőt szeretnének biztosítani. Viszont olyan szintű eredménykényszer (nyomás) van a vezetőség felől, hogy sajnos az elveikkel ellentétben, kénytelenek játszatni a „pillanatnyilag“ jobb eredményeket elérő sportolókat.
Negatív emberek
Azt gondolom még, hogy ma magyarországon több olyan háttérbe szoruló „(szak)ember” is van, akik néha várják, hogy valami negatív eredmény szülessen, hogy azonnal elmondhassa a maga véleményét:
„ez nem jó, az nem jó“ .
Viszont ezek az emberek a megoldásra egyáltalán nem törekszenek, csak kritizálnak!
Sokan szidják a magyar labdarúgókat teljesítményét, azt gondolom jogtalanul.
Kérdezem én, hogy azokról az emberekről miért nem esik szó, akik „megtanították“ „megalapozták“ a mai felnőtt labdarúgókat (köztük korábban enegm is), amikor még utánpótláskorúak voltak.
Változások
Szóval ezekben változtatnék egyesületi szinteken, sportágtól függetlenül:
- azokban a sportolókban akikben van lehetőség (ami nem csak a tehetség) ugyanúgy megadnék minden egyénre szabott fejlesztést. (mentális foglalkozás, egyénre szabott étrend, erőnlétfejlesztés, prevenció, regeneráció, egyéni képzés, és minden más információ)
- több pedagógus szakembert alkalmaznék korosztályonként
- teret nyitnék a feltörekvő és fejlődni akaró pedagógus edzőknek
- nem alkalmaznám a munkáját csak kényszerből végző, fejlődni nem akaró edzőket.
Hálás vagyok azoknak a szakembereknek és cégeknek, akik hétről – hétre jelzik felénk az együttműködési szándékaikat!
És minden tiszteletem azoknak a szakembereknek, vezetőknek, egyesületeknek, akik mindent megtesznek azért, hogy sikeresebbé tegyék a gyermekek karrierjét és magánéletét egyaránt.
A Lazar Project csapata azért jött létre, hogy megadjon minden segítséget az Utánpótlás Sportolóknak és Szüleiknek (az egész országban, sportágtól függetlenül) , és ezáltal remélhetőleg elkezd majd valójában felemelkedni a MAGYAR SPORT!
Lázár Pál