Manapság egyre elfogadottabbá válik, hogyha esetleg a gyerekeknél nehézség üti fel a fejét, akkor a szülők, edzők külső segítséget vesznek igénybe.
Sok kérdés felmerülhet ilyenkor egy edzőben vagy szülőben.
- Mi fog történni a sportolómmal, ha coachoz jár?
- Mikor lesz eredmény?
- Mi kellünk hozzá, szülők?
- Hány alkalomra van szüksége a gyermekemnek?
- Stb.
Amikor egy sportoló belekezd a mentális fejlesztésbe, természetes ha a szülőkben is kérdések merülnek fel a foglalkozások eredményét illetően.
Ha a sportoló elkezd dolgozni önmagán, mindig lesz változás. A változás jó, a változás szükséges. Még akkor is, ha ez a változás kibillenti őt az eddig megszokottakból, és talán komforton kívül találja magát a fiatal egy rövid ideig.
Mindig elmondom, és jó magam is tapasztaltam a sok éves és soha véget nem érős önismereti munkámban, hogy ha valaki elkezd magán dolgozni, kimondja azt, amit eddig nem tudott szavakba önteni, ha egy külsős hallgatóságra talál, ha elkezdi jobban megismerni önmagát… ott mindig lesz “valami” változás.
Mindig.
Ez nem azt jelenti, hogy két alkalom után a sportoló élete “pál fordulatot” vesz, hanem hogy szépen a sportoló egyéni ütemében jöhetnek a jelek, majd gondolatok végül akár egy döntés, választás vagy egy rég várt válasz is bekopogtat a “mentális ajtón”.
Az aprónak tűnő változások is hozhatnak hosszú távon jelentős, döntő újdonságokat a sportoló életébe.
Az a tapasztalatom, hogy nagyon hasznos a sportolónak ha elmondhatja az elakadásait, viselt dolgait, problémáit egy külsős segítőnek.
Sokan egy – egy kérdés után, mindig mondják:
“Huh, tudom mit akarok erre válaszolni, megvan a fejemben, de meg kell fogalmaznom.”
Az egyik kulcs itt lehet. Bizony ki kell tudni mondani a dolgainkat, /meg kell tanulni kimondani/ nem elég elraktározni, vagy “majd jobb lesz “ hozzáállással elsöpörni, vagy legalábbis megpróbálni elsöprögetni azt.
Mert aztán szépen ezekből jó nagy elakadásokat és gátakat épít önmagába a sportoló.
A másik gyakori válasz a : “nem tudom”.
Ez egy üzenet lehet a mentális segítők számára, hiszen gyakran e mondta mögött inkább van az, hogy:
“Időt kérek, ezen még nem gondolkoztam.”
Itt fel merül az egyik gyakori kérdés: mennyi idő kell?!
Bárcsak előre meg lehetne mondani, de 5 alkalom minimum kell egy rendszeresen felépített menetben.
Aztán pedig látjuk, hogy haladunk, milyen akadály vagy helyzet jön közbe, mit igényel a sportoló.
Függ a személyiségétől, es persze az erre szánt idejétől is, nem beszélve az általa a sport coachingba belefektetett munkáról.
Mostanában nagyon sok visszajelzést kapok szülőktől es a sportolóktól egyaránt.
“Képzeld Bia…” már szeretem ezeket a mondatokat, mert tudom észre vette, meglépte és elindult a változás felé.
– Volt, aki néhány alkalmunk után felismerte a helyzete nehézségeit, majd újabb alkalmak után közölte ő most klubbot vált.
– Volt aki, az ülés egyik feladatán napokig gondolkodott, majd a következő heti alkalmunkkor, beszámolt arról rájött a magánéletével kapcsolatban min kell változtatnia, és meg is tette azt.
– Volt aki, már a következő meccsen érezte: sokkal jobb.
Volt aki, megkérdezte: “Bia, az lehet, hogy én már ezt 1 alkalom után érzem, hogy ez nekem jó és hasznos?”
Volt, akinek az edzője jelzett vissza, látja a “külön”munkát. Kicserélték a sportolót.
Na nekem ilyenkor repes a szívem, 🙂 Ezekért a pillanatokért (is) szeretem olyan nagyon ezt a szakmát!
Természetesen előfordul, hogy a felismerések később jelentkeznek.
Több idő kell ülepedni a sportoló önmagán végzett munkájának.
De egy biztos, ha valaki belevág ebbe és beleteszi a melót, a befektetett munka mindig kifizetődik, legyen az bármilyen nehéz karrierbeli helyzet.
Fejben edzettségre fel 🙂
Elit programunk 1. eleme: Mentális felkészítés
„A jövő példaképeit neveljük”
Lazar Project – Sport coaching