Nem könnyű az élsport, a sport, de amikor sérülésekkel kell megküzdenie a sportolónak, akkor kell igazán a kitartás a türelem és a hit. Nem csak magának a sérült sportolónak, hanem a szüleinek is.
Különböző fázisokon megy keresztül a sportoló egy komolyabb, akár műtétet igénylő sérülésnél.
- Szembesülés
- Megrettenés
- Kiútkeresés
- Döntések meghozatala
- Egyensúly helyreállítása vagy kimerülés
/Horowitz/
1- Eltört, vagy szakadt? Huha ez komoly…!
2- Mi lesz velem?! Mennyi idő míg újra jól leszek? Mi történik a karrieremmel?!
3- Mit tegyek? Ki tud segíteni?
4- Műtét vagy más megoldási módok.
5- Sikeres rehabilitációs folyamat, vagy rossz esetben elhúzódik a folyamat és akár a mentális egyensúly is bomlik.
Voltam sérült. Tudom milyen ezeken a szakaszokon végig menni. Volt rehabilitációs tervem. És én már rájöttem az okokra is. Visszagondolva, lehet furán hangzik, de tudok hálával (is) gondolni erre a “tanításra”, amit kaptam.
De most, hogy tényleg sokan küzdenek kisebb vagy nagyobb sérülésekkel, elgondolkoztam az okokon.
Mi vezet ahhoz, hogy megsérüljünk?!
A legegyszerűbb eset a “balszerencse”. Rosszkor rossz helyen volt a sportoló, a véletlen műve ez a nehéz helyzet?!
Lehet.
Én azt gondolom, minden okkal történik, olyan ez, mintha próbára tenne a sport élet minket. “Na vajon mennyire is vagy kitartó?”
“Ugye, hogy mégis a sport a mindened?!”
A másik lehetséges ok a fáradtság ami vagy mentális vagy fizikális, vagy rosszabb esetben mindkettő egyszerre.
Hirtelen nagyobb a terhelés, kizökken a sportoló a megszokott ritmusból. Sajnos sokszor előfordul ilyenkor is, hogy lesérül.
Főleg, ha a gondolatai is ezt sugallják;
“Áh nem bírom, ez sok nekem…”
“Nincs erőm… nincs kedvem…”
“Olyan jó lenne pihenni és nem sportolni egy kicsit…”
Mindig hangsúlyozom, hogy a gondolatainknak teremtő ereje van.
A harmadik verzió, ami velem is megtörtént a komoly vállműtétem előtt.
Az elkötelezettség csökkenése. Azaz a gondolatok már nem csak a sport körül forognak. Mire is gondolok itt?
Az olyan gondolatok, belső beszédek, mint pl.:
“Mi lenne, ha nem sportolnék?”
“Olyan régóta ebben vagyok benne, milyen annak, aki dolgozik, vagy “csak” tanulnia kell és nincs más kötelezettség?”
“Lehet abba kéne hagynom”
Nem akarjuk mi bevonzani a rosszat ezekkel a gondolatokkal.
De mégis megmutatja az élet, tessék most nincs sport, nincs meccs vagy verseny…
Ezt akartad?! Így marad?
Természetesen nem jó, ha kényszeresen másra akarunk gondolni, mert maga a gondolat gyökere nincs “kezelve”. A helyzet, amiben vagyunk megoldásért kiállt. Viszont amikor lesérülünk gőzerővel dolgozunk már ennek a megoldásán, hiszen sokszor rájövünk, de mégis ezt akarom, ez az életem.
Ha pedig nem ezt akarjuk, akkor ismét kaptunk egy választ, vagy épp egy kérdést.
Most mihez kezdjek, ha nem élsportolónak készülök?! Mi legyen a CÉLOM?!
Ezekre az okokra nem egyből jön rá a sportoló, hiszen meg kell küzdenie a helyzettel. Rehabilitálni kell és kétszer annyit dolgozni nagy türelemmel.
Viszont, amikor megkezdődik a visszatérés, könnyen megtalálhatjuk a saját sérülésünk okát.
Ami azért jó, mert talán a jövőben ezen a téren is majd tudunk változtatni a hozzáállásunkon.
Tapasztalunk és ezáltal fejlődünk.
„A jövő példaképeit neveljük”
Elit Programunk 1. eleme: Mentális felkészítés
Lazar Project – Sport coaching