Sajnos egyre több helyről hallom, hogy egy csapaton belül többen szenvednek a piszkálódásoktól, verbális bántalmazásoktól.
Folytatva az előző posztok menetét, nézzük meg mit is jelent az pontosan, ha a verbális bántalmazásról beszélünk!
Szóbeli bántalmazás típusai közé tartozik:
- Titkolózás
- Ellenkezés
- Leértékelés
- “Viccnek” szánt sértés
- Beszélgetés akadályozása
- Hibáztatás
- Ítélkezés/Kritizálás
- Bagatellizálás
Tehát nem “csak” az bántalmazás, ha káromkodást kap a fiatal, és szó szerint csúnyán beszélnek vele a társai, hanem a fent felsoroltak mindegyikének átélése, mély nyomot hagyhat a gyermekben.
Ezek mindegyike gátolhatja a teljesítményét, önbizalmát vagy akár ki is taszíthatja egy közösségből. Még akkor is, ha “csak” páran piszkálódnak vele, van egy két barátja, és vannak a többiek, akik inkább nem szólnak, nehogy ők legyenek a következő célpont.
Mini társadalom valahol egy sportolói közösség, de ebbe most nem mennék bele.
Ha sportolói nyelvre fordítanánk le a fent felsoroltakat, valahogy így nézne ki:
- Kiközösítés
- Kibeszélés
- Szidás
- Lekicsinylő viselkedés
- Családtagok bántása
- Irigységből való elfordulás
- Stb.
Még hétköznapibban:
Előfordulhat, hogy kiközösítenek valakit, akihez nem szólnak, elülnek mellőle, nem veszik be a játékba a szünetben.
Esetleg szidják, hogy nem ügyes, nem passzolnak neki, nem bíznak benne, hangoztatják esetleg, hogy a poszttárssal lenni sokkal jobb, ezért nem választják be a csapatba egy egy feladatnál.
Előfordulhat, hogy ítélkeznek a kinézetén, a ruháin vagy viselkedésén.
Nem köszönnek neki csoportosan, majd külön sem.
Nyomdafestéket nem bíró szavakkal illetik.
Stb.
Sajnos nagyon sok helyről hallok ilyeneket. Legyen az iskolában vagy egy csapatban.
Az ilyen „erőszak” hatására a bántalmazott összezavarodhat, csökken a magabiztossága, elveszik a lelkesedése, állandó készenléti állapotban van, vagy esetleg behódol a másik félnek.
Fiatal sportolók esetében, ahol teljesíteni kell, ahol célokat akarnak elérni és egyre feljebb jutni, ott kifejezetten (persze mindenhol) károsan hat rájuk.
Káros, ha emiatt kell kiemelni őket a közösségből, csapatot kell váltani, vagy esetleg iskolát.
Káros, ha elveszítik a bizalmat a sok bántás miatt.
Káros, ha nincs ott egy felnőtt, aki ezt megállítaná, közbelépne.
Káros, ha romlik a teljesítménye emiatt.
És káros, ha nem tudja megélni a jó közösségbe tartozást, nincsenek barátok vagy támaszt jelentő társak ebben a helyzetben.
Hogy mit lehet tenni?!
Hogy lehet az ilyen helyzeteket megoldani?!
Mikor kell kiemelni egy gyereket a rossz közösségből?!
Milyen összefüggés lehet aközött, hogy valaki tehetséges és bántják, vagy a tehetséges az, aki bánt?
Mi lehet a szerepe az ilyen esetekben az edzőnek, tanárnak és szülőnek?!
Közbe kell-e lépni?
Mikor jut el odáig az ilyen szituáció, hogy a bántalmazott gyereket ki kell emelni a mérgező közösségből?!
Többféleképpen érheti szóbeli bántalmazás az embereket (direkt nem sportolókat, vagy gyerekeket írtam, mert sajnos mindenki átélheti ezt).
Ha maradunk a sportolóknál, akkor mindenképpen ki kell emelni, hogy a kényelmetlen közeg, és a bántások sajnos a teljesítményre is negatív hatással vannak. Elkezdhet kételkedni magában a tudásában, bátortalanná válhat, vagy olyan belső gátakat képez, ami akár később is blokként lesz jelen.
De ha ilyen szóbeli bántás éri folyamatosan a sportolót, kiközösítik, csúfolják, akkor mit kéne tennie egy felnőttnek, egy vezetőnek, edzőnek?!
Azt gondolom, hogy az ilyen eseteket nehéz nem észre venni, egyszerűen már a fiatalok viselkedésén illetve a bántalmazott esetében is, valamint a testbeszédén is látható.
Nyílvánvaló jelek lehetnek még, ha mindig egyedül van, vagy egy ketten közelítenek felé. Amellett se menjünk el, hogy akár hallhatja is az edző ezeket a bántó kijelentéseket, szidásokat.
Mindenképp kiemelném, hogy a sportközegben is nevelődnek a sportolók. De ha itt mindent szabad, nincs határ, akkor akár az ő teljesítményük is negatívan változik, nem beszélve arról, hogy később ő is kerülhet hasonló kellemetlen szituációkban, vagy akár felnőtt korban ezt a “példát” adják tovább ők maguk is.
Természetesen egyre idősebb a sportoló, egyre inkább érik a viselkedése és hozzáállása, tehát fenn áll a jó irányba való változás e téren. De ettől még a jelenlegi bántásaival valakinek megkeserítheti a mindennapjait.
A nevelésben nem csak a szülőknek, az edzőknek is szerepük van.
Az én véleményem az, hogy az a helyes, ha ezt a negatív helyzetet még időben “elkapják”, és megfelelő(!) kommunikációval rendezhetik a fejeket. Ha egy közösségben nagyon nincs meg a kohézió, akkor érdemes külső segítséget is kérni (pl.: Team coaching).
Az nem jó hozzáállás, ha azt mondják: áh majd kinövi…vagy..velem se foglalkozott anno az edzőm…vagy; mindenki oldja meg magában a lelki gondjait…vagy akár az edző maga is piszkálja azt, akit bántanak – célponttá teszi a sportolót.
Valamint a “struccpolitika” sem megoldás.
Említettem az előbb a szülőket is, és itt most azokat a szülőket emelném ki, akiknek a gyerekük az, aki bántja a másikat.
A bántalmazók többnyire többen vannak az egy ellen…Tehát itt több bántalmazó gyerkőcről van szó.
Biztos vagyok benne, hogy előbb utóbb ezekről az esetekről tudni fognak ezek a szülők, és ilyenkor tenni is kéne valamit.
Elsőkörben biztosan nem büntetni, szankciókat bevezetni, (ezt mindenki maga dönti el, hogy szabályozza a saját gyerekét), hanem egyszerűen kommunikálni erről a helyzetről a gyerekkel, segíteni nekik abban, hogy képzeljék bele magukat a bántott gyerek helyébe, vagy meséljenek el példákat, amik segíthetnek felnyitni a sportoló szemét.
Sajnos, olyan is előfordulhat, hogy a szülő legyint erre a témára, és kijelenti bizony az ő gyermeke ilyet nem csinál, és így nem kezdeményez semmit tenni az ügy érdekében. Vagy esetleg nem érzi vagy érti, mit tesz az ő gyereke másokkal.
Ami nem jó.
Otthonról is hozhat a gyerek nem tudatosan tanult példákat!!
De tény mindkét oldalról meg kell vizsgálni a szituációt, lehetőséget adni, hogy a sportolók nyíltan tudjanak beszélni erről, ahogy a szülőknek és edzőknek is törekedni kell az asszertív kommunikációra.
Azt is meg kell érteni, hogy mind a tanár mind az edző, a gyermek nevelésében egy-egy bizonyos rész(é)ben van jelen. Tehát az egyiknek az a célja, hogy átadja a tudás anyagot, a másiknak pedig, hogy az adott sportban tanítsa terelgesse a sportolót, illetőleg kisebb nagyobb presszióknak is megkell felelniük pl.: a vezetőség elvárásai, győzelmek, bajnokságok, jó csapat, utánpótlás kinevelés stb.
Nem biztos, hogy túl sok energiát akarnak vagy tudnak, sem az edzők sem a tanárok a fegyelmezéssel és folyamatos konfliktusok elsimításával foglalkozni.
De, ha közbe kell lépni, mert elmérgesült egy helyzet, vagy még csírájában el kell folytatni egy ilyen kirekesztést, azt feladatként kellene kezelni, valamint intelligens módon azt meg is kell beszélni velük.
Nagyon hasznos, ha ezekről beszél a sportoló, vagy diák vagy igazából bárki, aki benne van ebben a konfliktusban.
Annyi, de annyi példát tudnék hozni, de nem teszem. Sok gyermek van a kamaszkorhoz közeledve, akik nem beszélnek erről a szüleikkel. Viszont én büszke vagyok nagyon azokra a felnőttekre, akik észreveszik és felismerik a jeleket és mernek segítséget kérni.
Én örülök, ha ezt be meri hozni a fiatal a sport coaching üléseire, mert így könyebb az elengedése ennek a negatív stressznek, illetve tudunk keresni közösen a számára megfelelő megoldásokat.
Ha azt látják és érzik sokan, nem változik a helyzet, hiába volt meg a szülők közötti beszélgetés, hiába próbálkozik az edző (vagy éppen nem csinál semmit), és a gyermek szenved, alulteljesít, és egyre motiválatlanabb, mindenképp javallott kiemelni őt onnan, és egy új környezetbe helyezni.
Összefoglalva:
- Edzőként igenis kötelességünk még csírájában elfojtani és kezelni a hasonló fennálló nehézségeket a gyerekek között.
- Szülőként fontos példát mutatni, hogy miképpen viselkedünk másokkal.
- Ha a mi gyermekünk a kritizáló személy, akkor kötelességünk intelligens módon elbeszélgetni vele, vagy, ha szükséges, akkor külső segítséget kérni a megoldás érdekében.
- Ha a mi gyermekünket kritizálják, bántják, azonnal jelezni kell azt intelligens módon az edzőnek, valamint közös megoldást találni.
- Ha azt látjuk, hogy minden erőfeszítés ellenére is a helyzet változatlan marad, akkor igenis a gyermek érdekében szükséges olykor a környezetváltozás.
+1
Ha az évek alatt azt látjuk, hogy a gyermeknek szinte mindenhol hasonló nehézségei vannak a beilleszkedéssel kapcsolatban, sehol nem fogadják be, legyen az most bármilyen ok miatt, akkor is azt tanácsoljuk, hogy a szülők mindenképpen kérjenek segítséget egy külsős szakembertől, hogy megtalálják ennek okát és segítsenek neki a (jelenre és) jövőre való tekintettel.
„Nem lehet több elvesztegetett magyar fiatal”
Elit Programunk 1. eleme: Mentális felkészítés
Lazar Project – Sport coaching