Ami az autónak a gázolaj vagy benzin, az a gyerekeknek mentális téren nagyrészben a dícséret és bíztatás.
Ahhoz, hogy megfelelően motivált legyen egy gyermek, és ne csak azt lássuk rajta nagyrészben, hogy kedvtelen, motiválatlan, elengedhetetlen a külső motivációs forrás, mint a bíztatás és dícséret.
Vannak gyerekek vagy éppen felnőttek akiknél úgy tűnik, mintha nem lenne szükségük külső megerősítésekre, mert annyira rendben vannak magukkal, annyira erősek belül.
És én itt a megfelelelő önbizalommal és önbecsüléssel rendelkezőkre gondolok, nem a „nagyképű“ jellemvonásokkal bíró emberekre.
Az egészséges önbizalom és nagyképűség között nagyon kicsi a határ, sokan össze is keverik ezeket, de nem akarok ebbe most belemenni.
Nagyon kevés olyan embert látok, akiknek nincs szüksége külső visszajelzésekre, megerősítésekre. Legyen az gyermek vagy felnőtt.
De inkább úgy fogalmazok, hogy nem is létezik ilyen személy, még ha esetleg úgy is tűnhet olykor.
Voltam utánpótlás sportoló és emlékszem, hogy milyen jó érzés töltött el az, amikor az edzőm olykor-olykor megdícsért.
De bevallhatjuk mi magunk felnőttek is, legyen az az élet bármely területén, hogy ha megdícsérnek minket az jó érzés számunkra, főleg, ha ez azon a területen történik, ami oly fontos számunkra, és sok munkát is rakunk bele.
Az emberek egy része sokszor úgy gondolhatja, hogy dícsérni valakit vagy éppen örülni annak, ha dícséretet kapunk a gyengeség jele.
Vagy esetleg vannak olyan edzők, akik azt gondolják, hogyha megdícsérik a gyerekeket, akkor majd elbízzák magukat és nem fogják teljes gőzzel végezni a munkájukat.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem történt még ilyen egyes gyerekekkel, de ezt edzőként észre kell venni, majd megfelelően „kezelni“ a helyzetet.
Viszont a pozitív visszajelzésekkel jóval több gyermeknek inkább segíteni tudunk, mint ahányan ettől „elbízzák“ magukat.
Sok-sok meccset átéltem gyermekként, sok-sok utánpótlás meccset látok mostanság.
Látok olyan edzőket, akik sokat kritizálnak és keveset dícsérnek.
Megesik, ha ez esetleg hosszú ideig így van egy csapatnál, hosszú ideig ezt tapasztalja egy gyermek, akkor ne csodálkozzon senki azon, ha egy idő után úgy fog tűnni, mintha már nem lenne olyan motivált.
Ilyenkor sok esetben szokott az megtörténni, hogy azt kommunikálják a szülők felé, hogy a gyerek motiválatlan.
De miért nem kérdezzük meg azt, hogy hogyan jutott el idáig az adott fiatal?!
Lehetséges, hogy pont a sok-sok kritika az, ami idáig vezetett.
Akit sokszor kritizálnak és nagyon keveset dícsérnek, az egy idő után kedvtelen lesz, motiválatlan, mert kifogyott a motivációs üzemanyag raktára, amit mondjuk úgy „instant módon“ nagyrészben az őszinte dícséret, bíztatás és szeretet tud feltölteni.
Vannak edzők, akik ráéreztek arra, hogy ha őszintén megdícsérik a gyerekeket az nagyon sokszor olyan, mintha erőt adna nekik és ezt sokszor a pályán és edzéseken nyújtott teljesítményükkel hálálják meg.
Most nem akarnék belemenni abba, hogy mennyi minden befolyásolhatja a gyerekek motivációját, legyen az túlterheltség, csapattársak, szülők általi kritikák stb.
Most csak egy kis szegletét akartam ennek a nagyon fontos dolognak érinteni, mert sajnos sok ilyen esetet látok, sok ilyen esettel fordulnak hozzánk családok.
Valamint amiről most írok, azzal nem azt szeretném elérni, hogy ok nélkül, őszinteség nélkül, „a levegőbe“ dícsérjünk, hanem akkor igenis tegyük meg, amikor annak ott a helye és ideje.
Gondoljunk még abba bele, ha egy gyermeket hosszabb ideje szinte csak kritizálnak, akkor mennyire fog az adott edzőjéhez kötődni, mennyire fog úgy őszíntén szívből küzdeni érte, mennyire fogja élvezni az adott sportot?
Szinte semennyire.
És mennyire fog kötődni ahhoz az emberhez, mennyire fog küzdeni azért az edzőért, aki ott van mellette, mögötte és tudja, hogy mindig számíthat rá??
Ui.
Abba is gondoljunk bele, hogy nekünk felnőtteknek is milyen jó érzés, ha megdícsérnek minket?! Ugyanezt érzik a gyerekek is. Sőt.
Ha lehetne ilyet mondani, akkor azt mondanám, hogy próbálja ki minden edző az őszinte dícséret és bíztatás erejét, mert aki még nem tette meg, az észrefogja venni, hogy nagyon sok gyermeknek csal majd mosolyt (vissza) az arcára, ezáltal sok gyermek jobb teljesítményt is fog nyújtani..
..mert a dícséret által plusz erővel lesznek felruházva.
„A jövő példaképeit neveljük“
Lázár Pál