“Amikor anya/apa élsportoló volt”
“A mi időnkben…”
“Én teljesen máshogy küzdöttem…”
“Amikor én nekem ezt, meg azt mondta az edző…”
“Én is fociztam/kosaraztam/úsztam…. “
“Nekem ez akkor simán ment….” – “Miért nem csinálod úgy, ahogy akkor én…?!”
“Nekem ennél voltak rosszabb szituációk is…”
Vagy
“Tudom min mész keresztül…”
“Átéltem már hasonlót, beszélgessünk róla…”
“Sportos család vagyunk, neked is menni fog!”
Nagyon szuper, ha valaki igazi sportos családból származik.
A gyerkőc szinte abba születik bele, és sokszor a szülő példáját követve, ő is sportoló szeretne lenni.
Eddig nagyon jó a képlet.
Anya vagy apa büszke, mert a gyerek azt választotta, mint anno ő maga is, a sportot, talán még ugyanazt a sportágat is.
Játék, tehetség, fejlődés, győzelmek. Büszke szülők.
De mi történhet, amikor valami nem jól alakul?!
Nem jönnek a sikerek, rossz döntést hozott a sportoló egy klubbváltásnál.
Esetleg elakadt a fejlődésben, nem megy a játék, nincs meg a nagy versenyre való kijutás…stb.
2+1 dolog lehetséges
1.
A volt élsportoló szülők, pontosan átérzik, mi van most a gyerkőcben, hiszen ők is átéltek hasonlót.
Tudják, mihez nyúljanak, hogy ki tudjon jönni egy – egy rosszabb periódusból a sportoló.
Érzik és átérzik – így a legfontosabb amit tehetnek az önzetlen szeretet és támogatás, bármi is legyen.
“Gyere, beszélgessünk, mi az ami nem oké”
2.
Bezzeg én “szülők” (tisztelet a kivételnek)
Itt előfordulhat, hogy a szülő mivel ért is a sporthoz, hiszen jómaga is csinálta, kiemeli a hibákat, hogy Ő anno másként csinálta.
Ő ilyenkor már nem itt tartott. Nehéz neki látni a számára alapvető hibákat.
Sokszor tudja, hogy nem kéne mondani, vagy a pályára bekiabálnia, de mégsem tud “ellenállni”.
A maximalizmus, amit a sportból hozott, sokszor a gyerek felőli elvárásaiba is megmutatkozhat. Ezt be kell látni, nagyon nem jó.
A fiatalon túl nagy lesz a presszió ezen oldalról is, úgy érezheti, hogy állandóan otthoniaknak is bizonyítania kell.
Görcsössé válik. Nem jön ki belőle, amit tud.
“Mert apa olyan jó játékos volt, mert anya megmondta, hogy ők akkor nem is így csinálták…”
Sokszor egyenes út vezet a megfelelési kényszer, valamint a hibázástól való félelem irányába.
+1
Ez az a verzió, amikor azt mondja egy volt élsportoló a gyerekének:
Nem kell, hogy miattam a sportot válaszd, vagy épp pont ugyanazt a sportágat.
Sőt vannak, akik azt sem bánják, ha egyáltalán nem válik a gyerekből profi, talán pont azért, mert tudják milyen ez az út, Ők min mentek keresztül.
“Nem könnyű ez az út, de engedem, hogy eldönthessd szeretnél e sportolni”
Fontos, hogy ebben az esetben is a gyerkőc maga dönthesse el mit szeretne.
Mert valóban lehet nehéz, DE nem vagyunk hasonlóak.
Mindenki másként veszi az akadályokat, még akkor is, ha egy családon belül van több sportoló.
Ti, akik volt élsportolók vagytok, már végigjártátok ezt az utat.
Bizonyára könyveltetek el sikereket és csalódásokat is.
Had járják végig a sportoló gyermekeitek is a saját útjukat, a saját álmaikkal, hogy aztán nekik is lehessenek saját sikereik is.
Ha valami elakadás lenne út közben, akkor Ti ott vagytok Nekik, a legnagyobb és legszorosabb támogatóinak.
„A jövő példaképeit neveljük”
Elit Programunk 1. eleme: Mentális felkészítés
Lazar Project – Sport coaching